Legutóbbi levelünk írója pozitív változásokról számolt be: gyermeke, a pedagógiai asszisztens és a többi gyermek jóvoltából elkezdte megszokni az óvodát. Az anyukában azonban van még kérdés...
Köszönöm a válaszát. A 3,5 éves kisfiu anyukája vagyok ismént. Lenne ehez a témához még hozzáfûzni valom. Ovonéni közli hogy gyermekem sem felejuk nem nyit sem a gyerdkek fele. Ez a második nap. De õsem ment a gyerekhez hogy könyite a helyzetét. 3.nap már játszott. 4.5. Nap kis sirás után megnyugodott mivel a pedaszisztens nyugtatta a gyereket nem az ovonõ!! Ithon beszélgettem sokat a gyerköccel hogy menjünk-e olyan csoportba ahol van olyan kisgyerek akivel nap mint nap játszik. Erre a kisfiam válasza hogy a barátaimat nem szeretném ott hagyni. Õket szeretem de az ovonenit nem. Erre már végképp nem tudom mit tehetnék. Ha kapok választ akkor azt megköszönöm.
Válasz:
Javaslom, hallgasson kisfiára! A jelenlegi csoportban, ha nem is az óvónõ, de a pedagógiai asszisztens és a többi gyerek támogatásával, megkezdõdött az érdemi beszoktatás. Ezt a sérülékeny és érzékeny folyamatot nem lenne tanácsos megrengetni. Ahol a fiúcska jól érzi magát, ill. kezdi jól érezni magát, ott hagyja kibontakozni ezt a pozitív változást!
