Levélírónk 4 éves kisfia más gyerekek társaságában félénk, visszahúzódó, aki sokkal inkább választja a felnõttek közelségét, mint a gyerekekét. Futkározni, játszani is inkább velük szeret, kortársait kifejezetten kerüli. Mi a célravezetõ magatartás a felnõtt részérõl?
Kedves Óvónõ! Kisfiam 4 éves, tavaly szeptember óta jár óvodába. Kiskora óta nem szeret igazán gyerekek társaságában lenni. Egész pici korában már attól is sírt, ha egy hasonlókorú gyermek a közelébe ment. Természetesen azóta a helyzet már javult, de továbbra sem szereti a gyerektársaságot. Igyekeztem minél többször gyerektársaságba(játszótér, játszóház, táncház) vinni, de sehol sem akart gyerekekkel játszani, mindent csak velem akar csinálni. Az óvodában is hasonló a helyzet. A napokban kaptam meg a félévi értékelõ lapot. Ebbõl az derült ki, hogy félénk, visszahúzódó gyerek, aki többnyire midenben felnõtt segítségét kéri. Beszéltem az óvónénivel, aki azt mondta, hogy nem igazán beszél, játszik a többi gyerekkel, be lehet vonni a tevékenységekbe, de csak az óvónéni segítségével.Az udvaron is csak úgy futkározik, ha az óvónéni fogja a kezét. Többnyire csak figyeli a többi gyereket játék közben. Az óvodakezdés óta eltelt fél év és megmondom õszintén reméltem, hogy ennyi idõ elég lesz arra, hogy feloldódjon és 1-2 barátot szerezzen, de nem így történt. Én el tudom fogadni azt, hogy õ egy visszahúzódó személyiség, de a lehetõségekhez képest szeretnék neki segíteni abban, hogy egy kicsit nyitottabb legyen. Miben tudok neki segíteni? Idõvel javulhat a helyzet? Nagyon rossz érzéssel tölt el, hogy egész nap csak úgy "elvan egyedül". Elõre is köszönöm a választ.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Legyen türelemmel, a kisebb-nagyobb szorongás, félénkség nem oldható egyik napról (vagy akár egyik hónapról) a másikra. Ehhez idõ kell, ám még ez után sem várható el, hogy az egyébként zárkózott, introvertált gyermekbõl valaha is cserfes, extrovertált ember váljon. Különbözõek vagyunk, és nem szabad elfelejteni, hogy a zárkózott, halk szavú gyermek is igen figyelemre méltó teljesítményekre lehet képes. Sõt, tapasztalataim szerint sokszor épp ezekbõl a csemetékbõl lesznek a legkiemelkedõbb tehetségek.
A nehezen nyíló gyerekeknek türelemre van szükségük. Ha bárki ajtóstul próbál rájuk rontani, azonnal visszahúzódnak a csigaházukba. Nekem is van olyan kiscsoportosom, akivel év elején még kézen fogva kellett szaladnom a kertben, ill. a tornateremben, de idõvel magától is ráérzett a tevékenységek ízére. Rájött, hogy a fogócska, az akadályfutás nem csak az óvó nénivel jó, de nélküle is izgalmas móka. Ennek ellenére, - bár a mozgásos játékokban már szépen feloldódtak a félénk picurkáim, - a mások elõtt való szóbeli megnyilatkozást néha még kerülik. Ebben sem nógatom õket, hiszen biztos vagyok benne, hogy e téren is szépen oldódni fognak a gátlások. Legfontosabb dolog a türelmes, bátorító, motiváló pedagógusi hozzáállás, melyet Önöknek is melegen ajánlok.