Barbi 3 éves kisfia szeptember óta jár oviba, amit időnként hosszabb-rövidebb betegség szakított félbe. A kisfiú egyre jobban kétségbe van esve, esténként újra bepisil. Az édesanya aggódik, nem tudja, hogyan segíthetne gyermekének e nehéz helyzetben? Kérdés és tanács a beszoktatásról.
Tisztelt Óvónő !
Kisfiam Decemberben töltötte a 3. életévét , de Szeptemberben kezdtük az ovit . Elsőnap nagyon szépen be is ment majd, ahogy teltek a napok folyamatosan sírva . Szinte mégse tudta szokni az ovit mivel folyamatosan beteg lett. Jelenleg 3- 4 hete folyamatosan járunk oviba ,viszont sírva megy be. De egészen boldogan jön haza délben mesélve milyen jó volt az ovi . De az otthoni déli alvás után folyamatosan úgy ébred hogy sír " haza akkarok menni " ! Majd a nap többi szakaszában játék közben is ell szomorodik és közli nem akkar oviba menni . Ahogy eljön az esti lefekvés sírva alszik el , van hogy meg is ébred és mondja nem akkar menni oviba . Ès mióta ez történik vele nyugtalanul alszik , be is pisil ami egyáltalán nem vall rá . Lelkileg engem is nagyon megvisel hisz napközben olyan szavakat mond , anya jó leszek segítek ne menjek kérlek oviba . Egyedüli gyerek nagyon szófogadó ügyes . Egyáltalán nem tudom mihez kötni , hogy miért mond ilyet .? Az óvónénik szerint majd megszokja . De számomra már elviselhetetlen amit érzek és úgy érzem a kicsi lelkét is nagyon megviseli . Segítségre lenne szükségem , mi lehet a probléma .? Válaszát előre is köszönöm ! Üdvözlettel : Barbi
Válasz:
Kedves Barbi!
Megértem anyai aggodalmát, együtt érzek Önnel, ez mind a gyermeknek, mind a szülőnek egy rendkívül nehéz periódus. Kisfia kétségbe van esve, hogy Ön miért „hagyja ott?” Miért „bünteti őt?” Ez az időszak rendkívül szívszorító mindkettőjüknek, jó hír azonban, hogy el fog múlni. Ezt nem csak a tapasztalatom mondatja velem, de az is jelzi, hogy ebéd után már mosolyogva, vidáman jön ki a csoportszobából. Ön már biztosan érdeklődött az óvónőktől, hogy meddig tart a sírdogálás és ha egy idő után megfeledkezik a bánatáról és örömmel játszik a gyerekekkel, akkor nagyon jó úton halad a folyamat. Ön amivel segíteni tudja, az egyrészt az, ha egy-két barátot, akiket újonnan szerzett az oviban, meghívnak magukhoz egy kis játékra vagy akár egy közös hétvégi kirándulásra vagy játszóterezésre. Mindemellett az is fontos, hogy gyermeke tökéletesen lássa, az óvodai „elhelyezés” nem büntetés az „engedetlensége” miatt, hanem jutalom, hiszen itt nincs másról szó, mint egy kis délelőtti játékról a többiekkel. Ez a játékidő „sajnos hamar véget ér, mert ebéd után jövök érted”. A lényeg, hogy gyermeke kristálytisztán lássa, hogy az óvodai nap ekkor vagy akkor (konkrét eseményhez kötve, pl ebéd után) véget ér. Minél kiszámíthatóbb lesz számára ez a program, annál hamarabb és könnyebben megnyugszik majd. Ezt lehet pl. egy bábozásba ágyazva, játékosan is a tudtára adni, erről konkrétabbat és további hasznos tanácsokat tőlem az alábbi videómban láthat:
https://www.youtube.com/watch?v=qAPRg9SRN6E&list=PLeczmItd9FMhOXB-Px50n51H859CyvTA2&index=4
Ha még nem tette, javaslom, iratkozzon fel erre a csatornára, mert itt mindent megtalál, amire óvodás gyermekével kapcsolatban kíváncsi (gyereknevelési kérdések óvodai problémák és megoldások, fejlesztőjáték a gyerekekkel, stb.) Remélem, tudtam segíteni válaszommal.
