Levélírónk 4 éves kislánya mindent megtesz, hogy a beszoktatási nehézségeit és a testvérféltékenységét szõnyeg alá söpörje, ám viselkedése mást mutat. Mit lehet tenni?
Tisztelt óvónõ!
A kislányom 4 éves középsõs az óviban.Elsõ gyerek így kicsit érzékeny és magának való.Eleinte nem nagyon barátkozott gyerekekkel így eljártunk baba klubba és jobb lett a helyzet,aztán vissza kellet mennem dolgozni mielõtt kezdõdõtt volna az ovi ami meg viselte.annyira hogy 1 hétig volt oviban majd 1 hetet volt beteg,ez akkor szünt meg mikor otthon maradtam(terhesség miatt)akkor javult az oviban is a helyzet még barátja is lett.Aztán idén megszületett a testvére jól fogadta: nem féltékenyrá,azt mondja szereti,nem engedi otthagyni sehol,de nem szerti ha hozzá ér,nem játszik vele.Az mondja hogy most az oviban nincsen barátja és senki sem akar vele játszani,szóltam már az óvónõnek azt mondták hogy megpróbálták játszon egy kislánnyal,de azt mondta a gyerekem hogy nincs kedve.azt mondták az óvónõk hogy azért nem adják fel,de én még mindig nem látom hogy jobb lenne.Azt szokta mondani hogy szeret óviba menni,de nem látom rajta hogy tényleg szeretne menni.Amikor be megy a csopórtba be szoktam nézni az ablakon egy pillanatra és azt látom hogy áll és azt nézi hogy a többiek játszanak.Mit tudnék tenni hogy ez meg változzón?hogy jobb legyen neki.Ki hat majd ez az iskolára is ha így marad minden?
Válasz:
Kedves Anyuka!
A késõbbi iskolai életrõl korai még beszélni, hiszen az óvodai beszoktatás általában az elsõ állomás az erõs anya-gyerek kötelék oldásában. Az iskola egy következõ, jóval késõbbi fejezet lesz. Jelen pillanatban az óvodai beilleszkedésre kell fókuszálni. A beszoktatás önmagában is traumatizáló lehet a kicsik számára, melyet a kistestvér születése, mint másik feszültség forrás, tovább fokozhat. Látszólag minden rendben van, a gyermek kifelé azt mutatja, szereti az óvodát, szereti a kistesóját, ám elfojtásról tanúskodnak azok a jelek, melyekrõl Ön beszél. Elfojtja magában az óvodától való idegenkedést, mint az édesanyjától való elszakadás fõ okát, és elfojtja a testvérféltékenységet is, mely természetes velejárója lehet a családbõvülésnek. Ez ellen úgy teheti a legtöbbet, ha a közeljövõben még többet foglalkozik kislányával, még hangsúlyosabban odafordul és törõdik vele. Amikor csak lehet, vigye haza ebéd után, legyen minél több anya-lánya kettõs program a kistesó nélkül, játsszon, foglalkozzon vele a lehetõ legtöbbet. Meglátja, oldódni fog az eddig tapasztalt intenzív hárítás és ezzel párhuzamosan megoldódnak majd a problémák.
