Ancsi 3 éves kislánya az elmúlt 1-1,5 hónapban megmagyarázhatatlan és sokszor megfékezhetetlen kitörésektõl szenved. Éjszakánként rendkívül nyugtalanul alszik, majd vigasztalhatatlan zokogásba kezd. Az édesanya nem látja az okokat...
Tisztel Óvónõ!
Kislányunk 3 éves lesz áprilisban és az utóbbi 1-1,5 hónapban nagyon nehéz vele.
Mostanra szinte mar naponta kijut 1-2 hiszti, ami akar 20-40 percig is eltart. Nem tudunk rájönni a valódi okára. Nem arról van szó hogy valamit tiltunk neki es õ el akarja érni az ellenkezõjét. Szinte a semmibõl jönnek a hisztik. Ilyenkor látszik hogy nincs magánál, teljesen elborul a tekintete, nem is érti ha beszelünk hozza, csak meg jobban üvölt, csapkod. Egy példa tegnap reggelrõl: nagyon korán, 5kor kelt (általában 8-8:30 kor fekszik). Elkezdett kiabálni az ágyban es egyre jobban behergelte magát. De mar az elején próbáltunk kedvesen közbeavatkozni, megelõzni a hisztit. Máskor volt mar hogy ráhagytuk, de akkor is behergeli magát. Most sem tudtuk ebben megakadályozni es 30 percen keresztül sírt, kiabált, csapkodta magát. Nem engedi hogy hozzá érjünk, nem lehet megölelni, attól csak még nagyobb hiszti kerekedik.
Az alvása is megváltozott. Régen fél8 körül kelt, éjjel nyugodtan aludt. Most általában fél6kor, rosszkedvûen es az éjszakák sem nyugodtak.
Ma éjjel édesanyámnál aludt (muszáj volt pihennünk) és nála is ezt csinálta. Éjjel nem aludt, óránként ébredt fel, sírt, hogy nem kap levegõt (enyhén meg van fázva, dugul az orra, de minden betegséget borzasztó rosszan visel…) és lefeküdni sem volt hajlandó, ülve aludt. Mintha félt volna elaludni. Tegnap napközben sem volt hajlandó aludni.
A családban semmi változás nem történt. Körülvesszük szeretettel, nálunk béke van itthon.
3 hete lett szobatiszta és 1,5 hete vettük el a cumit, mert szétszakadt. Erre elég jól felkészítettük, már nem is nagyon kérdezgeti. Es a dührohamok is korábban kezdõdtek.
Egyébként egy nagyon jókedvû, csupa mosoly gyerek. Sokat foglalkozunk vele, bölcsibe jár és szereti.
Idegenekkel nagyon zárkózott, sokáig tart mire elfogad valakit. A családban (nagyszülõket, nagynéniket beleértve) tökéletesen "üzemel".
Viszont most mar elkezdtem komolyan aggódni ezek miatt a hisztik miatt. Nagyon gyakran vannak és sokáig tartanak. Valamiért az az érzésem hogy ez mar nem tartozik a normális kategóriába. Mi lehet a baj...?
Kérem segítsen. Talán Ön, a tapasztalatából fakadóan tud tanácsot adni nekünk.
Várom a válaszát!
Ancsi
Válasz:
Kedves Ancsi!
Az Ön által említett tünetek mögött mindenképpen lelki okokat lehet feltételezni. Járjon utána, hogy a bölcsõdei kiegyensúlyozottság mögött nem bújt-e meg rejtett, fenyegetõ szorongás? Nem lehet-e, hogy a nehezen, nyíló, zárkózott gyermek elfojtja az ott átélt feszültségeit és ez ilyenformán tör felszínre? Nem lehet, hogy valaki vagy valamely körülmény, családi vagy bármely változás hozza ki belõle ezeket a megmagyarázhatatlannak tûnõ indulatokat? Az okoknak feltétlenül utána kell járni! Ha Önnek nem sikerül, kérje gyermekpszichológus segítségét!
