Ezt írta Levélírónk 2 éves, félénk kisfiáról, aki sírásban tör ki és menekül, ha meglátja a harsány hangú kis rokont.
Kedves Óvónõ!
2 éves kisfiam kiegyensúlyozott, jókedvû, ugyanakkor félénk kisfiú. Van egy hasonló korú kis unokaöccse, akitõl a fiam kicsi kora óta tart, nem szívesen játszik vele. Ha egy szobában vannak, ölbe kell venni, és gyakran sírva fakad, ha az unokaöcsi szól hozzá.A családi összejöveteleken is gyakran két külön helyen kell legyenek,különben a fiam sírásban tör ki. Azt gondolom,talán kisebb korában megijedhetett tõle, õ egy picit nagyobb hangú fiúcska. Hogyan tudnám elõsegíteni,hogy megbarátkozzon vele,ha a közös játékra nem lehet rávenni? Köszönöm a segítségét!
Válasz:
Kedves Szülõ!
Igen, kisfia minden jel szerint szerint szociálisan bizonytalan, félénk gyermek. Nem vagyunk egyformák, vannak hangosabb, harsányabb gyermekek, de vannak, akik a legkisebb ingerektõl is összerezzennek. Így van ez a felnõtteknél is, bár ott már kevésbé látványos és sarkított a jelenség. Míg egyesek boldogan jelentkeznek egy-egy TV mûsorba, valóságshow-ba szerepelni, addig sokan belebetegednének egy-egy ilyen helyzetbe. Hogy mi a megoldás, hogyan tudna segíteni gyermekének? Semmiképpen ne próbálja ráerõltetni a rokon kisfiú társaságát, helyette hagyja, hogy szabadon alakuljanak a dolgok. Ne vigye oda hozzá tudatosan, hogy „nézd, milyen szép autója van a Gáborkának, gurítsátok együtt“, mert gyermeke abban a pillanatban kényszernek fogja érezni a helyzetet. Helyette gondoskodjon arról, hogy szemmel jól látható közelségben, de pl. az Ön ölében ülve figyelhesse kis társát. Innen szemlélheti pl., ahogy a kis unokaöcsi épít, legózik vagy szuper autóját gurítja, ám soha ne hívja fel erre gyermeke figyelmét. Kisfia enélkül is figyelni fogja, az biztos. Édesanyja óvó szárnyai alól biztonságban fogja magát érezni és magától (!), fokozatosan fog nyitni a kis rokon felé.
