A 4,5 éves gyermek láthatóan hárít, próbál „nem emlékezni“ mikor szülei az óvodáról kérdezik. Levélírónk azt is csak közvetve, másoktól tudta meg, mikor gyermeke elsírta magát egy hangos kiabálás nyomán, majd megszégyenítették érte.
Kedves Óvónõ!
A tanácsát szeretném kérni egy 4,5 éves gyermekkel kapcsolatban. A Kicsi óvodába jár, nincs semmi probléma reggel az indulással, az óvodában sem sír, amikor otthagyjuk. Délután, amikor elhozzuk, akkor is szívesen játszik még bent, jókedvû. Viszont semmit sem hajlandó mesélni az oviról. Gyakran találunk rajta kék-zöld foltokat, megkérdezzük mi történt, akkor elmondja, de magától sosem, mindig az a válasz, hogy nem emlékszem mi volt ma. Ezen kívül viszont nagyon éles eszû, jó memóriájú gyerek. Csak az ovira nem akar emlékezni. Másik szülõtõl hallottuk vissza, hogy az óvónõ gyakran kiabál a Kicsivel, legutóbb mivel a kiabálás hatására elkezdett sírni, az óvónõ kicsúfolta a többi gyerek elõtt. De a Kicsi ezt sem mesélte el, hanem egy másik szülõ, akinek a saját 5 éves gyereke mesélte. Ön szerint mit tegyünk? Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz:
Kedves Szülõ!
Mindenképpen azt javaslom, üljön le beszélgetni az óvónõkkel! Érdeklõdjön, hogy telik el egy-egy nap, milyennek értékeli a gyermek közösségben elfoglalt helyét, mindennapos viselkedését. Feltétlenül kérdezzen rá az említett sírva fakadásra is, mi volt a kiváltó ok és hogy a szóban forgó pedagógus hogyan reagált minderre? Egy kiadós beszélgetés segíthet rávilágítani esetleg rejtve maradt dolgokra, kimondatlan, feldolgozatlan szorongásokra, egyéb körülményekre.
Elõbbiek mellett azt javaslom, a sok-sok beszélgetés mellett játsszon gyermekével óvodás szerepjátékot, melyben a kisfiú indirekt módon „mesélhet“ óvodai élményeirõl. Figyelje a gyermek játékát, ez nem csak terápiás hatású, de diagnosztikus értékkel is bír!