Évi kislánya a 33. terhességi hétre született és bár voltak problémák (oxigén rásegítés, cukorbetegség), más nehézség sokáig nem jelentkezett. Fejlődése láthatóan szépen haladt, a státusz szerint mindent időben megcsinált, sőt volt, amit még hamarabb is, ezért koari fejlesztést nem kapott. Iskolakezdés előtt azonban jöttek a problémák.
Kedves Óvónő!
Kislányom 33. hétre született sürgősségi császárral, toxémia miatt. Oxigén rásegítést kapott, mivel nem sírt fel, a cukor szintje mindig 2-es alatt volt. Egy hónapig tartott, mire beállt a cukorszintje. Más problémája nem volt.
Fejlődése nagyon szépen haladt. Mindent amit a státusz szerint kell, megcsinált. Még volt amit hamarabb is. Mivel a fejlődésével nem volt gond, ezért nem kapott korai fejlesztést.
Most, hogy iskolakezdés előtt állunk, jönnek elő a problémák. A feladatokat többször el kell ismételni neki, hogy elkezdje. A ceruzát nagyon görcsösen fogja, nem nagyon megy a gombolás még mindig. Cipőt egyáltalán nem tud megkötni. A torna gyakorlatok nem nagyon mennek. És még a többi-többi probléma.
Két hete elkezdtünk iskolaelőkészítő foglalkozásra járni. Elkezdett vele foglalkozni egy gyógypedagógus is.
Beszéltem pár szakemberrel, akik azt mondták, hogy a mi esetünk normális. Mert másnál is előfordul, hogy szépen fejlődik a gyerek és csak utána jönnek a gondok. De voltak akik egy kicsit elkeserítettek, hogy sok idő és türelem kell, mire ezt a sok hiányosságot orvosoljuk.
Javasoltak sokféle fejlesztést. Az iskolaelőkészítőt, amire járunk, gyógypedagógiát ahova szintén járunk, gyógyterápiás lovaglást, amit itthon csinálok vele, tsmt tornát, úszást, táncot, sakkot.
Vajon ennyi helyre kellene vinnem a kislányomat, hogy gyorsan utolérje magát? Szerintem túl sok lenne neki, még csak 6 éves.
Gyerekorvosunk a gyógypedagógiát, iskolaelőkészítést és a lovaglást ajánlotta. A koraszülött utógondozós doktornőnk a többi felsoroltat is. Az óvó nénije is azt a három foglalkozást javasolta, amit csinálunk. A gyógypedagógus és az iskolaelőkészítős tanárnő is csak azt a hármat ajánlotta, amit most csinálunk. Szerintük is sok lenne neki, ha minden foglalkozásra mennénk amit javasolt a doktornő.
Mi tévő legyek?
Köszönettel: Évi
Válasz:
Kedves Évi!
Valóban előfordul, hogy a koraszülött gyerekeknél csak megkésve jönnek elő a nehézségek.A levélből sajnos nem derül ki, most mennyi idős a kislány, hogy vajon lehetett volna-e egy újabb óvodai évet kérni, mert azt hiszem, ebben az esetben ez mindenképpen indokolt lett volna. Az anamnézis (születési, csecsemőkori és kisgyermekkori) fejlődés szintén sarkalatos pont lett volna, hogy vajon pontosan milyen fejlődési síkon haladt a kislány, ill. milyen mozgásforma volt, ami hamarabb is meg tudott csinálni, mint a korosztálya? Van, mikor a csecsemő (nem feltétlenül koraszülött) mozgásfejlődése rohamosan felgyorsul, aminek a szülő nagyon örül, de ez sajnos sokszor együtt jár azzal, hogy az előző mozgásforma elsikkad és az érzékelés, észlelés folyamata sérül. Pl: miután felül, utána szinte azonnal elkezd járni, a szülő pedig dagad a büszkeségtől. Nem veszi észre ugyanis, hogy a kúszás-mászás mozgásformája szinte teljesen kimaradt, csak azt látja, hogy milyen hamar elkezdett járni. Így viszont nem csak maga a kúszás-mászás mozgásforma marad ki, de ezzel együtt egy csomó szenzomotoros megtapasztalás is. Pl. tapasztalatokat szerezni a szivacskocka nagyságáról, színéről, puhaságáról, hogy lehet-e gurítani, hogy milyen íze, illata, netán hangja van, stb? A milliónyi érzékszervi-mozgásos megtapasztalás elengedhetetlenül fontos a gyermek későbbi ismereteihez, így pl. a későbbi tanulási képességeinek megszilárdításához is.
Említette, hogy a korai fejlesztésre nem volt szükség, én mégis úgy vélem, hogy koraszülött gyermekek esetében ez még inkább fontos lenne. Az első pár év ugyanis rendkívül szenzitív időszak a kicsik életében, amit érdemes (lett volna) kihasználni.
Kislánya esetében mindenképpen elkerülném, hogy a rengeteg plusz foglalkozás túlterhelje és „a kevesebb néha több” elv alapján szelektálnék. Amit nagyon-nagyon fontosnak vélek, azok a gyógypedagógiai foglalkozások, a TSMT torna, Ayres terápia, amik a tanulási képességek megalapozásához elengedhetetlenül szükségesek. Ezek adják az alapot. Az iskolaelőkészítés pedig csak ennek az alapnak a birtokában lehet igazán sikeres. Fontosnak tartom még a lovas terápiát is, de mint írja, Önök olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy ezt otthon is űzhetik. A nagymozgás fejlesztésére épülhet ugyanis a szem-kéz koordináció, a finommozgás, később grafomotorika fejlesztése, amelyek szükségesek a gomboláshoz, cipőkötéshez, rajzoláshoz is. Javaslom ezt pihenés, kikapcsolódás gyanánt, semmiképpen nem kötelező programként, hogy a kislány ne legyen túlterhelve. Az óvodáskorú gyerek mindennél jobban szeret játszani és játszva fejlődik. Ezért rendkívül hasznos lehet számára, ha minél többet játszanak, tételesen a neki való, igazán hasznos játékokkal. Így (játszva fejlesztéssel) elkerülhető a túlterhelés. Fontos, hogy kislánya ne utálja meg már idejekorán az iskolát és a tanulást!
Feltétlenül ajánlom figyelmébe a gyermeksziget Youtube csatornát, azon belül is az Iskolaérettség lejátszási lista minden egyes videóját, ahol egyrészt gyermekével játszom sok-sok hasznos fejlesztőjátékot, másrészt Ön szülőként is sok hasznos infót talál az iskolaérettségről. Szeretettel ajánlom figyelmébe az általam írt és rajzolt „Játékos suliváró” c. könyvet is, melyhez jelenleg pattogó óriás léggömb jár ajándékba, mely segítségére lehet a mozgásfejlesztésben. A léggömbbel való játékhoz több videót talál ezen a csatornán.
